Ezek az írások majdnem mind konkrét kutatásokhoz kapcsolódnak. Ezt azzal magyarázom, hogy ebben az idÅben, a hatvanas-hetvenes években kutathattam a munkásokat, a vállalatvezetÅket, a cigányokat, a szegényeket, és ilyen lehetÅségeknek nem lehetett ellenállni. Ez töltötte ki a napjaimat: a kutatások és a rajtuk való gondolkozás. Ezzel mintegy azt akarom sugallni, hogy nagyrészt véletleneken múlik, hogy az ember A magyar társadalom mint olyan című munkát írja-e, vagy a gazdasági vezetÅk magatartását írja-e le. Ehhez hozzátartozik, hogy mindig akkor éreztem legjobban magam, amikor terepen voltam. Ez alkati dolog. A gazdasági vezetÅk kutatásába kész hipotézisrendszerrel fogtam bele, tehát elméleti háttérrel. Én ugyanmegengedhetÅnek tartom, hogy valaki minden elméleti háttér nélkül nekiinduljon egy ismeretlen terepnek, mert egy ismeretlen terep elÅtt hiába szopogatja az ujját, jóelÅre semmi sem juthat eszébe. De azért általában valami elgondolással indul az ember. Ezt nem tekintem olyan parancsnak, mint ahogyan Popper elÅírja, kicsit merev, ahogyan Å a megismerés elméletét kidolgozza, de azért az esetek többségében igaza van abban, hogy az ember úgy megy már oda, hogy tudja, mit akar csinálni. Tehát ez már elméleti hátteret jelent. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a hatvanas évek elején Magyarországon a szociológiát nagyon óvatosan, nagyon vigyázva, de mégiscsak lanszírozta a pártközpont.(Kemény István)
